A művészeti felsőoktatás útkeresése
2019. november 11-én 17 órától a Kossuth Klubban derült fény a művészeti felsőoktatás intézményének tradíciójáról, kihívásairól napjainkban és a jövő kilátásairól az Örökség Kultúrpolitikai Intézet szervezésében. A kerekasztal-beszélgetésen Dr. Radák Eszter a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, Dr. Bolvári-Takács Gábor a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora, Dr. Hatos Pál a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának dékánja, valamint L. Simon László kulltúrpolitikus és országgyűlési képviselő vitatkoztak, hogy miben látják a hazai művészeti képzés struktúráját, piacképességét, valamint versenyképességét a külföldi egyetemekkel szemben. Az országhatárainkon belüli vidéki és fővárosi művészeti egyetemek közötti differenciára is kitértek. A beszélgetést Makranczi Zsolt, az Örökség Kultúrpolitikai Intézet igazgatója vezette.
Makranczi Zsolt, L. Simon László, Dr. Radák Eszter, Dr. Bolvári-Takács Gábor, Dr. Hatos Pál
Első körben a bolognai rendszerre való átállás megélése és korszerűsége került terítékre. Bolognai képzés 2006-ban lett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, melynek felülvizsgálata mai napig is zajlik. A legtöbb szakukon 5 éves osztatlan képzést indítanak, amire ráépül 4 éves doktori képzés. Tanszékvezetők döntése alapján jelenleg jónak tartják ezt a struktúrát. A rektor asszony nem adott határozott véleményt ennek minősítéséről, hiszen Európában szerte többféle képzési fajta létezik a képzőművészeti egyetemek körében, melyek mind megállják a helyüket.
Táncművészet szempontjából speciálisabb helyzetben van a Magyar Táncművészeti Egyetem. Az életkor és a képzés kulcskérdés, hiszen nagyon rövid pályafutása van egy táncművésznek. Éppen ezért a bolognai rendszerrel csak nyertek, mely az európai trendbe beleillik, ugyanis nem fordul elő olyan táncművészeti egyetem, mely osztatlan képzést indítana. Nálunk 3 éves a BA alapképzés, ami a hallgatók tanulmányainak megkoronázást jelenti, ugyanis a balett növendékek 10 éves életkorban, míg néptánc vagy színházi szakon 14 éves kortól lépnek be a táncművészeti oktatás intézményrendszerébe, de ezen felül érettségire épülő képzéseket is indítanak. Akármelyik képzési módot választják, minden esetben BA után pályára kell állni.
Dr. Hatos Pál máshogy látja, ő szerinte a felsőoktatás kényszerként élte meg a bolognai rendszerre való átállást. A magyar művészeti felsőoktatás annak betege, hogy eleve a magyar felsőoktatás rendszere beteg. A művészeti felsőoktatásnak a 90-es évek után nem sikerült érvényesíteni azt a fajta különállását, amely eredendően abból fakad, hogy más a tudományos és más a művészeti alkotótevékenység. A DLA rendszerét is kritika alá vonta, miszerint kényszer hatására jött létre, valamint a DLA önmagában nem jogosít fel a művészeti panteonba való belépésre és a tudományos értéke is megkérdőjelezhető. Másik gyógyítandó betegsége a rendszernek, hogy hallgatói létszám, de leginkább bázis alapon történik a finanszírozás. Szerinte a művészeti felsőoktatás a kivételezett helyzetét elvesztette, jelenleg pedig útkeresés zajlik, amit az intézmények nem is keresnek. A magyar művészeti felsőoktatás, mint ahogy a magyar felsőoktatás képtelen kilépni azokból az intézményi keretekből, amiben jól érzi magát. Ennek egyik eredendő oka, hogy a legnagyobb művészeti egyetemeknek sokáig nem volt vetélytársa.
Erre reagálva Dr. Radák Eszter szerint fontos tisztában lenni az intézmény feladatával. Nem tud alkalmazott kutatást csinálni egy művészeti egyetem, nem tudnak azonnal a piacon érvényesülni és nem tudnak közvetlen bevételt szerezni. DLA-k rendszerében vegyes a tapasztalata. Pozitívumaként látja, hogy Pesten kialakult egy szellemi műhely, melynek közösségépítő ereje is van.
Dr. Bolvári-Takács Gábor a feladatok szempontjából kiemelte, hogy a művészeti egyetemeknek meg kell teremteni a nemzeti kulturális identitást. Az egyetemek önmagukban teremtették meg azt a nemzeti művészetet, ami a XIX. század utolsó harmadától fejlődött ki. Ha megnézi az ember, mindenhol a legmagasabb szinten indult a képzés, mint eredendő minőség biztosítás. Említésképp a Képzőművészeti Egyetemen Székely Bertalan, Izsó Miklós, Schulek Frigyes, a Színművészeti Egyetemen Paulay Ede, míg a Zeneakadémián Liszt Ferenc és Erkel Ferenc kezdte meg a tehetségek tanítását. Ha ezt az identitást és intézményi tudást elveszik, akkor olyan alapot húznak ki alóla, ami nem helyettesíthető semmivel. Emellett fontos látni, hogy érzelmi közösségek is ezek az egyetemek.
A beszélgetés következő nagy szelete a piacképességet tárgyalta hazai és nemzetközi szinten. Dr. Radák Eszter a változó világban látja az alapvető okot, hogy miért jelentkeznek kevesebben, mint 30 éve. Közrejátszott a demográfiai hullám, a szélesebb választási lehetőség a felsőoktatási intézmények körében, valamint a pályaelköteleződéshez való hozzáállás megváltozása. A Képzőművészeti Egyetem piacképességét bizonyítja, hogy az Európai Unió idén meghirdetett legnagyobb egyetemi pályázatán, az Európai Egyetem pályázaton, 256 nagy kutatóegyetemet megelőzve nyert a budapesti Képző összefogva három másik külföldi egyetemmel. Tagjai Róma, Riga és Drezda képzőművészeti egyetemei. Koncepciójuk egy közös virtuális egyetem kialakítása, melynek keretében a hallgatók szabadon járhatnak ezekben az intézményekben. A vidékkel való különbségben az oktatási rendszer, a más minőségű és választékú felszereltség és az infrastruktúrát emelete ki, ami náluk kiemelkedően fejlett. A szabad választás, a szabad mester választás, a szabad szak választást a mai világban pozitívnak értékelte. Társadalmi kritikaként jellemezte, hogy a kortárs művészet nincs megbecsülve.
A Magyar Táncművészeti Egyetem rektora máshogy közelítette meg a kérdést. Nemzetközi versenyeredményeken látja a színvonal sikerességet, a képzés piacképességét, illetve abban, hogy a hallgatóik minden hazai társulatban jelen vannak.
L. Simon László versenyt lát a művészeti egyetemek között és nemzetközi színtéren nagy konkurenciát lát Európa egyetemeiben, melyet elősegít, hogy manapság meg van a lehetőség a külföldön tanulásra. Felvetette, hogy a művésszé válásban mennyire meghatározó szerepet játszik a művészeti felsőoktatási intézményben tanulás. Táncművészeknél elengedhetetlen az intézményi tanulás folyamata, míg a képzőművészek területén egyre több autodidakta művész érvényesül. A képzőművészeti egyetemből kibocsájtott művészek sokkal inkább járnak élen, mint a vidéki művészeti egyetemből kikerültek, így a verseny előnye egyelőre kézzelfogható. A többi művészeti ágazatban más a helyzet. A Kaposvári Egyetem Művészeti Kara nem titkoltan alternatívája akar lenni a Színházi- és Filmművészeti Egyetemnek, végzősei között rengeteg sikeres és tehetséges művész van, viszont a budapesti egyetem helyzeti előnye és monopóliuma érezhető.
Dr. Bolvári-Takács Gábor a tradíció és a kritikus tömegre helyzete a hangsúlyt. Szerinte a budapesti egyetemek akkor gondolkodnak jól, ha a vidéki területek ellátását is felvállalják. Egyeteme Nyíregyházán néptáncképzést indított, s jövőbeni tervek között szerepel 2020 szeptemberében Pécsett a modern táncképzés és 2021-ben Győrött a balett szak elindítása.
Dr. Hatos Pál vidéki dékánként a Budapest és a vidék viszonyában kifejtette, hogy egy főváros központú ország vagyunk, ami társadalmi probléma. A vidék megtartó ereje nem látszik a tehetségek elvándorlásának megállításában. Ahhoz, hogy a vidéki felsőoktatási intézmények megmaradjanak, abban látja a megoldást, ha a vidéki művészeti oktatási intézmények alapképzést biztosítanak, amellett, hogy fel merik vállalni a budapesti egyetemek, hogy ők elitképzést nyújtanak. Ehelyett verseny van, melyet nem tart szerencsésnek.
L. Simon László szerint a művészeti egyetemeknek az tenne jót, ha önfenntartóak tudnának lenni. Kritikaként említette, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) nonszensz elvárásokat támaszt. A művészeti képzés különállásának fontosságára helyzete a hangsúlyt. 2010 után a szakképzési rendszer átszervezésében kemény vitákat kellett folytatnia annak érekében, hogy a művészeti szakképzést kivegyék abból a halmazból, hiszen nem tud mit kezdeni a művészeti oktatással az átalakuló rendszer. Felsőoktatásban szintúgy látszik ez a tendencia. Előrelépést akar, mert szerinte nagyon magára van hagyva ez a terület. Megoldási javaslata leválasztani az Oktatási Államtitkárságról minimum a nagy budapesti önálló profillal rendelkező egyetemeket, melyeknek fenntartói képviselőjeként a Kulturális Államtitkárságot látja biztosnak.
A budapesti művészeti egyetemek összevonásának az elmúlt években felmerülő vízióját egyik intézményvezető sem tartja jó ötletnek. Arra a kérdésre, hogy akkor milyen működési modell szerintük a megoldás Dr. Radák Eszter a jelenlegi megtartását támogatja, kiemelte, hogy mind hazai mind nemzetközi viszonylatban a képzőművészeti egyetemek nemcsak oktatási, hanem kulturális központként is üzemelnek, illetve, hogy nem tudják magukat piaci alapon eltartani, mert hallgatóik nem árut hoznak létre, hanem értéket. Dr. Hatos Pál szerint az egyetemek összevonásával koraújkori monopólium jöhet létre az egyetem és az állam között. Megjegyezte azt is, hogy szerinte nagyobb eredményt érnénk el, ha a sajátjainkat tesszük versenyképessé nemzetközi szinten, minthogy a külföldi hallgatók bevonzására törekszünk. L. Simon László máshogy látja ezt a kérdéskört. Szerinte a Budapesti Corvinus Egyetemhez hasonló alapítványi fenntartói rendszer, amihez hasonlóra a hírek szerint a MOME is törekszik, a Magyar Képzőművészeti Egyetemnek is jót tenne, hiszen ezzel a szabadságát is növelné és a gazdálkodási feladatait is csökkentené.
További képeket a Facebook oldalunkon talál: Örökség Műhely Galéria
