„Trianonnak nincs még vége”
Kerekasztal-beszélgetés a Trianon 100. évfordulója kapcsán
2020 első Örökség Műhely kerekasztal-beszélgetését a trianoni békediktátum 100. évfordulója kapcsán rendezte meg az Örökség Kultúrpolitikai Intézet. A 2020. augusztus 18-i rendezvényen Dr. Schmidt Mária – Széchenyi-díjas történész, XXI. Század Intézet és a Terror Háza főigazgatója, Dr. Salamon Konrád történész és Dr. Vízi László Tamás – a Magyarságkutató Intézet tudományos főigazgató-helyettese beszéltek a témárólaz Intézet igazgatója Makranczi Zsolt moderálása mellett. Az eseményre a Tokaji Írótábor keretében került sor.
Az írótábor második napját L. Simon László a Tokaji Írótábor Egyesület elnöke nyitotta meg. A Trianonhoz vezető út és a békeszerződés körülményeit, következményei kerültek terítékre a rendezvénysorozat első, 2020-as állomásán. A beszélgetés elején a történelmi Magyarország felbomlásának okait tekintették át az előadók. A kaotikus belpolitikai helyzet mellett, a nemzetiségek törekvései és az utódállamok irredenta politikája, valamint egyik döntő ok ként a győztes hatalmak érdekeit emelték ki.
„Ez egy világháború volt, aminek a végén egy békét kötöttek. A győztesek totális kapitulációt írtak elő, teljes megadást követeltek „A háború határozta meg, hogy mi lesz 1918-ban. Születik egy új világ a bolsevik puccsal, amelyre az Amerikai Egyesült Államok reagált, fejtette ki gondolatait Schmidt Mária. Sajnos Magyarország belső feszültségekkel lépett be a háborúba, meglepő volt, hogy az uralkodó utasítja a miniszterelnököt álláspont foglalásra, emelte ki Salamon.
„Trianonnak nincs még vége! Ez egy lezáratlan dolog, amely az egész világot átstrukturálta. Ez egy külső nagyhatalmi döntés volt.” - mondta Schmidt Mária.
Miért nem Olaszországot vagy Németországot darabolták fel? Számomra ez az egyik legfontosabb kérdése a Párizs környéki békéknek.
Vizi szerint a háború alatt fontos volt a választójogi kérdés, amely nem lett megoldva. 1917-ben az antant számára nyilvánvalóvá vált, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia nem tud kiszállni, a monarchiát szét kell bontani, mert anélkül nem győzhető le Németország.
Idejében végrehajtott reformokkal meg tudtuk volna előzni a radikalizmust – kezdte gondolatait Salamon Konrád – de, 1917. április 6., az Amerikai Egyesült Államok belépése után, már nem volt remény a győzelemre.
Schmidt Mária arra hívta fel a figyelmet, hogy a történelemben vannak olyan helyzetek, amikor a mozdulatlanság az egyetlen esély a túlélésre. Salamon Konrád véleménye szerint viszont a mozdulatlanság katasztrófához, tragédiához vezethet.
A beszélgetés résztvevői elemezték Károlyi Mihály pacifista politikáját és annak eredménytelenségét is. Schmidt szerint fontos, hogy megfelelő emberek álljanak a megfelelő helyen, Károlyi teljesen alkalmatlan volt az ország megvédésére. „Amikor döntőhelyzet van, amikor meg lehet védeni a hazánkat, akkor nem megfelelő emberek voltak a hatalmon. A politika mindig az érdekről és az érdekképviseletről szól.”
A Károlyi kormány tehetetlensége addig fajult, amíg a románok és a csehek azonnal akcióba léptek. „Soha nem a bűnösöket kell említeni, mert annak soha nem érnénk a végére.” – kezdte gondolatait Salamon. Schmidt erre úgy reagált, hogy ahol hősök vannak, ott vannak árulók is. Nem volt senki, aki a magyarok érdekeit képviselte volna, csak az a miénk, amit képesek vagyunk megvédeni. Vizi László Károlyi politikája kapcsán azt vetette fel, hogy miért volt szükség a belgrádi katonai konvenció aláírására.
Arra a kérdésre reflektálva, hogy száz év után sikerült-e feldolgozni Trianont és a következményeit, Schmidt Mária azt mondta, hogy elkezdtük megérteni az okát, a győztes hatalmak azért húzták meg így a határokat, hogy ne legyen végső megbékélés. Az, hogy homogén nemzetállammá kényszerítettek minket, lehet a hasznunkra válik majd.
Salamon Konrád úgy vélekedett, hogy a trauma feldolgozására még nem jött el az idő, előtte a történelmünkkel kellene megbékélnünk. Nem bűnösöket kell keresnünk, hanem megérteni azt a szerencsétlen küzdelmet, amire Magyarország a 20. században többször is rákényszerült. Ezzel Schmidt Mária is egyetértett, nem elegendő száz év ahhoz, hogy egy ekkora tragédiát feldolgozzunk.
Vizi László kiemelte, hogy a „második világháború után Trianon megismétlődött az 1947-es párizsi békeszerződés során”. A kommunista időszakban nem lehetett Trianonnal foglalkozni, a rendszerváltás kellett ahhoz, hogy újra elkezdjünk beszélni a korszakról és a következményeiről. A jobboldali kormányok igyekeztek az elszakadt nemzetrészeket egyesíteni, de a balliberális kormányok teljes mértékben alárendelték Trianon kérdését az Európai Uniós csatlakozásnak. A 2010-es kormányváltás óta történtek érdemi előre lepések a nemzet egyesítésére: a kettős állampolgárság és a Nemzeti Összetartozásról szóló törvény elfogadásával, valamint a határon túl magyar területek kulturális és gazdasági támogatásával, de Trianon kibeszéletlen maradt.
