Véleményszabadság a nyugati művészeti életben - Örökség Műhely kerekasztal-beszélgetés
Az idei év első Örökség Műhely kerekasztal-beszélgetését „Véleményszabadság a nyugati művészeti életben” címmel rendezte meg az Örökség Kultúrpolitikai Intézet. A 2024. augusztus 14-i rendezvényen Mezey Katalin költőnő, Gulyás Gábor filozófus, esztéta és Tallai Gábor író, a Terror Háza Múzeum korábbi főigazgató-helyettese beszélgetett a témáról Gulyás István moderálása mellett. Az eseményre az 52. Tokaji Írótábor keretében került sor.
A 2024-es Írótábor harmadik napján rendezett beszélgetést L. Simon László, a Tokaji Írótábor Egyesület elnöke nyitotta meg a Rákóczi Pince hangulatos teraszán. Az elnök nyitógondolataiban elmondta: a „Szabadság és autonómia” címmel megrendezett 52. Írótáborban arra is kísérletet tesznek, hogy azokról a kérdésekről, amelyeket már részben érintettek az eddigi kerekasztal-beszélgetéseken, egy kicsit nemzetközi kitekintésben is tárgyaljanak. Gulyás István bevezető gondolataiban kiemelte, szerinte a művészet maga a véleményszabadság, így, ha elvesszük a művészettől a vélemény szabadságát, akkor gyakorlatilag a művészetet öljük meg. Első kérdése pedig arra irányult: mi lehet az oka annak, hogy a XXI. század harmadik évtizedének a közepén véleményszabadság problémákról kell beszélgetni, miközben az elmúlt 200 évünk arról szólt, hogy ezt a szintet elérjük?
A kérdéssel kapcsolatban elsőként Mezey Katalin költőnő fejtette ki gondolatait, kiemelte: szerinte, mire végére értünk volna az elmúlt 30 év feldolgozásának, addigra jött egy új társadalmi valóság, egy új nemzetközi jelenség. Ez pedig a politikai korrektség fogalmának bevezetésével vette kezdetét. „Ez azt jelentette, hogy a mindennapi életben a politikában, művészetben bizonyos témákról, bizonyos megközelítésben nem illik beszélni. Ez elég szigorú szabály volt, s a mai napig is az, és egyre terebélyesebb az a témaegyüttes, amely a politikai korrektség tabuja alá esik” – emelte ki a költőnő, majd így folytatta: „véleményem szerint, ezen az úton tért vissza életünkbe a cenzúra, öncenzúra, s nem csak a művészeti életbe, hanem a különböző társadalmak életébe is.”
Mezey Katalin gondolataihoz Tallai Gábor író csatlakozott, kiemelte, Németországban született, majd Alexis de Tocqueville (1805-1859, francia külügyminiszter) egy rövid, 1841-ben írt szövegét olvasta fel a hallgatóságnak. A Terror Háza Múzeum korábbi főigazgató-helyettese gondolatait az I. világháborúhoz vezette vissza: „ha visszatekintünk az I. világháborúhoz, mikor az Egyesült Államokban létrehoztak egy censori hivatalt, amelyben több, mint egy millió ember dolgozott, akik minden szöveget, minden publikációt előre ellenőriztek, akkor láthatjuk, hogy egy ilyen, egyébként demokratikusnak nevezett államban is - miket tud előidézni egy háború...” Majd folytatta: „azt gondolom, a XX. század során a két totális diktatúra megmutatta nyers arcát, s most látjuk a kifinomultabb fajtát, ezt éljük meg” – utalva Georg Wilhelm Friedrich Hegel német filozófus elméletére, mely szerint minden történeti jelenség kétszer üti fel a fejét: egyszer nyers formában, aztán kifinomultan.
Tallai Gábor számára hazai, német példával mutatta be a jelenkori véleményszabadságot a közönségnek. Elmondta, Németországban elvileg minden megjelenhet, sok dolog meg is jelenik, de bizonyos kiadók az életüket, létüket kockáztatják: az Alkotmánybíróság vizsgálata alá kerülnek – mint például az Antaios kiadó. Az író szerint az az érv, hogy az internet felszabadította a véleménynyilvánításnak a szabadságát, nem igaz.
A témával kapcsolatban Gulyás Gábor is felszólalt: „a világ folyamatosan változik, nagyon más világ van ma, mint 30, 40, 50 évvel ezelőtt volt. A cenzúrának új formái jelentek meg. Azt gondolom, a szabadságot fel lehet fogni abszolút mértékben is, s egy abszolút szabadságot is el lehet képzelni.” Az esztéta ezután kiemelte: a szabadság mindig kötöttségek között képződik meg. „Azt gondolom, miden országban próbálják manipulálni a művészetet is, de nagyon másképp Moszkvában, mint Pekingben, Washingtonban vagy Budapesten. A politika természetéhez hozzátartozik egyfajta manipulációs törekvés, a művészet pedig ellenáll, amíg tud” – fejtette ki gondolatait Gulyás Gábor.
Gulyás István, a beszélgetés moderátora elmondta, szerinte nagyon sokszor szóba jön – ebben a témában – az internet, majd George Orwell 1984-es című művét idézi fel, s közös gondolkodásra hívta a kerekasztal résztvevői: „ha emlékeztek rá, a történetben mindig szerepel egy képernyő, amelyik vagy informál és szórakoztat, vagy figyel téged. Most, a globalizált világban ez a figyelem - vagy ez a megfigyelés -, tökéletesen kiteljesedett, és itt jön az a része a dolognak, amikor az indoktrináció megjelenik. Mert szórakozhatsz bármikor, bármennyit, a lényeg: add oda az adataidat, ami a legértékesebb.”
A „Véleményszabadság a nyugati művészeti életben” című Örökség Műhely kerekasztal-beszélgetésen a résztvevők többek között kitértek a 2024-es párizsi olimpiai játékokon történt eseményekre, a nyitó-, s záróceremóniára, olimpikonokra, a telefon-, illetve az internethasználatra, s arra: vajon mitől függ egy művészeti alkotás sikeressége?
Mezey Katalin zárógondolataiban Karácsony Sándort (1891-1952, író) idézte: a művészeti alkotás sikere az, hogy a közönség, a néző, az olvasó azonosul-e azzal a művészeti alkotással vagy nem. S abban a pillanatban, mikor egy műalkotással azonosul a közönség, megszületik a siker.
A „Véleményszabadság a nyugati művészeti életben” című, érdekes, s fontos témát feszegető kerekasztal-beszélgetés szerdán délután a hallgatóság kérdéseivel, felszólalásaival zárult a tokaji Rákóczi Pince teraszán. Az Örökség Kultúrpolitikai Intézet és a Tokaji Írótábor Egyesület által szervezett kerekasztal-beszélgetés teljes egészében megtekinthető ITT.
Az Örökség Műhely kerekasztal-beszélgetés a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
