Állammal vagy állam nélkül?

Kerekasztal-beszélgetés a könyvkiadásról és könyvkereskedelemről

Mi történt a magyar könyvpiacon az Alexandra csődje után? Rendben vannak az árrések a könyvkereskedelemben? Szükséges-e állami beavatkozás a pár éve kialakult helyzet miatt, és mennyiben változnak a kereskedelmi viszonyok azzal, hogy már csak 2 nagy szereplő uralja a piacot? Az Örökség Kultúrpolitikai Intézet 2018-as Örökség Műhely sorozatának harmadik beszélgetésén az elmúlt években jelentős változásokon átesett magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem helyzetéről, valamint a megújulás lehetséges irányairól beszélgetett Gyurgyák János, az Osiris Kiadó igazgató-főszerkesztője, Kolosi Tamás, a Líra Könyv Zrt. elnöke és L. Simon László országgyűlési képviselő, kultúrpolitikus.

Makranczi Zsolt, az Örökség Kultúrpolitikai Intézet igazgatója köszönti a vendégeket.

A beszélgetést Zsuppán András moderátor a témát adó kérdéssel indította: van-e szerepe az államnak a könyvpiacon, és ha igen, mi a szerepe, illetve van-e baj a magyar piaccal? L. Simon László sok problémát érzékel, és elmondta, hogy már egy korábbi cikkében felvetette annak a lehetőségét, hogy az állam vállaljon jobban szerepet a könyvpiacon. Szerinte nem igaz, hogy az állam nem vállal szerepet: a magyar állam jelenleg is beavatkozik, piacot szabályoz. Mindezt a célt szolgálják a különféle szerzőknek és kisebb kiadóknak nyújtott támogatások, ösztöndíjak, pályázatok, s immár kereskedelmi szereplővé is vált a tankönyvkiadás állami gondoskodásba vételével. Kolosi Tamás hozzáfűzte, hogy a tankönyvkiadás esetében az állami beavatkozás véleménye szerint nem volt üdvös: a kiadóknak nagy, mintegy 10 milliárdos forgalom kiesését jelentett ez a lépés. Kolosi úgy véli, hogy nem csak a bevétel csökkenése okoz gondot, hanem a forgalom érkezésének időpontja is. Eddig ugyanis a rendszerint karácsony előtti időszakban nyereséges könyvszakma ekkori bevételei mellé érkezett némi kiegészítés az augusztus-szeptemberi időszakban. Meglátása szerint ez is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar könyvpiacra jellemző körbetartozási láncok létrejöjjenek. L. Simon László úgy látja, hogy az állam nem foglalta el a tankönyvpiacot, szerinte az állami törekvés helyes, mert jóval gazdaságosabbá vált a tankönyvkiadás, hiszen a többletgyártás visszaszorult, a tankönyvek immár a Nemzeti Alaptantervhez vannak igazítva. Emlékeztetett továbbá arra is, hogy az állam szerepet vállal a könyvszakmai rendezvények támogatásában, vagy akár a fordítástámogatásban is.

Kolosi Tamás, L. Simon László, Gyurgyák János, Zsuppán András

Gyurgyák János más nézőpontból közelítette meg az állami szerepvállalás kérdését: azt mondta, hogy eddig is az erősebb állami szerepvállalást támogatta, szerinte szükséges a beavatkozás, azonban csak meghatározott szegmensekben. Elmondása szerint a könyvpiac élesen kettévált: a bestsellerek, valamint a gyermek- és ifjúsági könyvek manapság is jelentős hasznot termelnek, itt nem szükséges állami beavatkozás. A tudományos- és szakkönyvek forgalma azonban 3 millárd forinttal csökkent az elmúlt években és a példányszámok csökkenése is drasztikus. Elmondta, hogy nemzeti szinten fontos ezeknek a könyveknek a támogatása, hiszen anyanyelvünk szókincse is elsorvad, ha nem születnek ilyen művek. Véleménye szerint ebbe a körbe a civil szférának, a nagy cégeknek, sőt a vásárlóknak kellene ismét belépni. Egyik oldalról fontos az állami szerepvállalás, de nem mindegy, hogy milyen az állam, amely szerepet vállal – összegezte.

Kolosi Tamás szerint az 1990-es évek közepétől 2007-ig aranykorszakát élte a magyar könyvpiac. Sok érték született és az értékes szépirodalmi művek nagyon hangsúlyosak voltak. 2008-ban azonban a nemzetközi pénzügyi válság a magyar piacra is hatással volt, ami a könyvpiacon túltermelési válságot okozott. Véleménye szerint a válsághoz hozzájárult az is, hogy Budapesten háromszor annyi alapterületen működtek könyvesboltok, mint Bécsben, illetve a könyvszakmai likviditási válságához hozzájárult a tankönyvpiac államosítása is, amely a körbetartozást is erőteljesen felnagyította. Kolosi kifejtette továbbá, hogy az elmúlt évek fejleményei és az Alexandra bedőlése ellenére konszolidáció fedezhető fel a könyvpiacon, a helyzet láthatóan jobb, mint pár évvel ezelőtt. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy a többi kulturális ágazathoz képest a könyvszakmán belül a legnagyobb a piac szerepe. Kolosi szerint a könyvpiac idén 60 milliárd forintos forgalmat bonyolít le, amiből 50 milliárd forint realizálódik a piacon, 90-95%-ban piaci alapon.

L. Simon László máshogyan látja a helyzetet. Szerinte a konjunktúrára nem a forgalomból, vagy a könyvcímek számából lehet következtetni, hanem az összes eladott példányszámból és az egy könyvcímre eső átlag példányszámból. Ezeken a területeken pedig folyamatos volt a csökkenés, az összes eladott példányszám tekintetében válságos a magyar könyvpiac helyzete. Levezette, hogy a rendszerváltás óta másfél évtized alatt a felére, majd 2005-től az ötödére csökkent ez a szám: ma egy átlagos könyv esetében 1700 példány kel el évente a korábbi közel 17 000-hez képest. Kolosi Tamás hozzáfűzte, hogy ezt a fogyasztók nem élik meg negatívumként, hiszen ezzel szemben a választék nőtt.

Zsuppán András kérdésére, miszerint rendben volt-e, hogy az állam hagyta az Alexandrát bedőlni, eltérő véleményen voltak a beszélgetők. Gyurgyák János véleménye szerint abból a szempontból üdvös volt a döntés, hogy a körbetartozások sorozata nem folytatódik, másfelől viszont tart a monopolisztikus piac felé tolódástól. Véleménye szerint nem jó, hogy a kereskedők tulajdonolnak kiadókat, mivel így verseny csak korlátozottan jöhet létre.  

L. Simon László ezzel kapcsolatban azon a véleményen volt, hogy az Alexandra bedőlése után a bajba jutott kiadók segítése állami feladat lett volna. Emellett megjegyezte, hogy az állam teremthet olyan viszonyokat, hogy ugyanez a helyzet ne ismétlődhessen meg. Felidézte, hogy tavaly kidolgozott egy törvényjavaslatot, amely megoldást nyújthat erre a problémára. Szerinte a bankszektorhoz hasonlóan egy biztosítási alap létrehozására lenne szükség a könyvpiacon is. Így, ha valamely szereplő tönkremegy, ebből az alapból lehetne a többi kiadót segíteni. A biztosítási alap mellett a politikus a kötött ár bevezetését sem tartja ördögtől valónak, mint ahogyan Ausztriában is van, ahol csak rövid akciók erejéig lehet eltérni a kiadó által rögzített ártól. L. Simon László felhívta a figyelmet a magyar könyvpiac sajátosságára is: hazánk mellett ugyanis csupán Olaszországban működik hasonló modell, miszerint a nagykereskedő egyben kiadó is, valamint érdemes lenne foglalkozni azzal is, hogy a kiadók és a kereskedők ne egy szervezetbe tömörüljenek, így jobban tudnák a kiadók is képviselni az érdekeiket.

Kolosi Tamás ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az Európai Unió 18 tagállamában van a kiadókat védő törvény, melynek értelmében legalább 1 évig tilos a kereskedőnek a kiadó által meghatározottnál kevesebbért értékesíteni könyvet. Emlékeztetett továbbá arra is, hogy az utóbbi évtizedekben az USA-ban és Nyugat-Európában is egyre több kereskedő működtet saját kiadót. Gyurgyák János a jelenlegi helyzetet úgy értékelte, hogy nagy a veszélye egy monopólium kialakulásának, ráadásul az Amazon nyugatról az Alibaba pedig keletről terjeszkedik, amely nem sok jót ígér a hazai szereplőknek. L. Simon László szerint az Amazontól nem kell rettegni, mert az utóbbi 10 év távlatából látható, hogy a térnyerése nem történt meg, ráadásul a magyar olvasók vásárlási szokásai nem változtak.

Kolosi Tamás kérdésre elmondta, hogy a Líránál nincs polcszervíz. Bolti marketing viszont van, ami azt jelenti, hogy a kiadók hirdethetnek náluk, sőt polchelyeket is vehetnek. Azt pedig természetesnek gondolja, ha van egy jól menő bestseller könyv, akkor az jobb helyre fog kerülni a boltjaikban.

Zsuppán András arról is kérdezte a vendégeket, hogy látnak-e esetleges állami szándékot a könyvpiacba való beavatkozásra. L. Simon László ilyenről nem tudott nyilatkozni, Gyurgyák János szerint azonban – utalva a miniszterelnök tusványosi beszédére – nagy változások előtt áll a kulturális terület. Szerinte a jelenlegi kormánynak kiemelten fontos az emlékezetpolitika és az irodalom egyes részei, ezek pedig összefüggnek a könyvkiadással, ezért a könyvszakmában alapvető változások várhatók. Véleménye szerint az állam vagy a könyvpiac mindkét nagy szereplőjét megveszi, vagy csak az egyiket, vagy pedig létrehoz egy önálló könyvkereskedelmi hálózatot. A másik lehetőség Gyurgyák szerint, hogy az állam kiemelten támogat majd egyes kiadókat, hogy elérhesse emlékezetpolitikai céljait. Kolosi Tamás szerint a jelenlegi helyzet normálisnak mondható, hiszen van 2 nagy és 4-5 közepes kiadó. Véleménye szerint a tankönyvkiadásban az állam szerepe túlzó, azonban a tudományos könyvkiadás területén fontos lenne az állami szerepvállalás, hiszen tudományos könyveket nem lehet nyereségesen kiadni. Ebben Gyurgyák János is egyetértett vele, szerinte a jelenlegi helyzetben nem elég mértékű a támogatás, hiszen az csak arra elég, hogy a szakkönyvek kiadása ne legyen nullszaldós. Gyurgyák János szerint a műhelymunkák serkentése is fontos szerepet játszhatna, illetve úgy vélte, hogy a nagyobb támogatásokkal komolyabb elszámoltatási rendszer bevezetése szükséges. Ez a rendszer a jelenlegi formájában fenntarthatatlan, véleménye szerint egy állami könyvkereskedelmi hálózat akár működőképes is lehet. Kolosi Tamás ezzel szemben úgy érvelt, hogy egy állami könyvkereskedelmi hálózat túlkínálati válságot okozna, ahogy ez a 2008-as válság idején is érzékelhető volt.

L. Simon László szerint először is azt kell meghatározni, hogy az állam mit akar támogatni. Hiszen támogathatja művek megírását, támogathatja művek megjelenését, vagy akár a kereskedelembe való bekapcsolását is. Véleménye szerint van egyrészről jogalkotási feladat, mellyel akár a már említett biztosítási alapot lehetne létrehozni, vagy kötött árat bevezetni, ugyanakkor szerinte nincs szükség állami könyvkiadóra, mert indirekt módon az állam már így is számos módon benne van a piacban. A politikus hangsúlyozta, hogy olyan állami beavatkozásra egyáltalán nincs szükség, amely a piacot szűkíti, valamint kiemelte azt is, hogy a gazdasági szempontok mellett a kulturális szempontokat is különösen figyelembe kell venni.

Eseménynaptár

November 2018
H K Sz Cs P Szo V
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

Kiadványok megrendelése


 

Hírlevél feliratkozás

©2018 Örökség Kultúrpolitikai Intézet, 1092 Budapest, Ferenc körút 14. | Tel.: 06 20 389 0838 | E-mail: info@oroksegintezet.hu |