Újraírt narratívák az emlékezetpolitikában

Kerekasztal-beszélgetés az Örökség Kultúrpolitikai Intézet szervezésében

Emlékhelyek, emlékművek, köztéri alkotások – újraírt narratívák az emlékezetpolitikában címmel rendezte meg idei utolsó Örökség Műhelyét az Örökség Kultúrpolitikai Intézet. A rendezvényre 2017. november 23-án került sor Schmidt Mária, Bayer Zsolt, valamint L. Simon László közreműködésével. A beszélgetést Szabó László moderálta.

Makranczi Zsolt az Örökség Kultúrpolitikai Intézet igazgatója köszöntötte a vendégeket (Fotó: Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány)

Történelem, szimbolika és tolerancia kerültek középpontba az emlékezetpolitikát külföldi és hazai viszonylatban is vizsgáló beszélgetésen. A köztéri alkotások és emlékhelyek értelmezése kapcsán többek között olyan kérdéseket vitattak meg a résztvevők, mint: Miért fontosak az emlékművek, köztéri alkotások? Képesek-e a szobrok vitákat generálni? De a résztvevők beszélgettek szoborállításról, szobordöntésről, tágabb kontextusban pedig identitásról, a múlthoz való viszonyulásról, szimbolikus jelképekről, múltról és jövőről.  

Bayer Zsolt, Schmidt Mária, L. Simon László, Szabó László (Fotó: Örökség Kultúrpolitikai Intézet)

„Semmi mása nincs a szobroknak, mint önmagukon túlmutató szimbolikája és politikai töltete” – fogalmazott Bayer Zsolt író, újságíró, publicista. A szimbolikus térről folytatott eszmefuttatása során a jelképek egyfajta versenyhelyzetére hívta fel a figyelmet. A legtöbb köztéri alkotás esetében elmondható, hogy az ellentétes nézetek képviselői egymással versengve próbálják képviseltetni magukat. „Bár látszólag a mai világban a társadalom nem érdeklődik túlságosan a köztéri alkotásuk iránt, egy-egy emlékmű állítását mégis szinte mindig élénk tiltakozás kíséri”- tette hozzá gondolatmenetéhez Bayer Zsolt. Példának Hóman Bálint szobrát említette, melynek kapcsán a mai napig haragszik, amiért nem állították fel, s több részes cikksorozatot is írt a témában Tűrhetetlen címmel. A cikksorozatban az író, egyebek mellett az ellen emelt szót, hogy míg egyes személyek megérdemlik a szobrot és a megbocsájtást, addig mások nem. Példaként Knut Hamson történetét hozta fel, aki bár életében kimagasló, Nobel-díjas író volt, emellett nyíltan náci elveket vallott. Hamsonnak bűnössége és a helyi zsidó közösségek tiltakozásának ellenére 10 évvel ezelőtt a norvégok emlékházat és múzeumot alapítottak. Érveik között szerepelt, hogy írói képességeit és eredményeit külön kell választani ideológiai és politikai véleményétől, a háborúk során elkövetett cselekvéseitől. Bayer Zsolt emlékeztetett arra is, hogy a liberalizmus, a protestantizmus és a felvilágosodás egymástól elválaszthatatlan filozófiák voltak, az induláskor csodálatos eszmerendszerrel, többek között a nemzetállamok létrejöttének igényével.

L. Simon László országgyűlési képviselő, József Attila-díjas író, költő rámutatott, hogy a Hóman-szobor szándéka semmiféleképp nem jelentette azt, hogy bármilyen módon a fasiszta diktatúrának akarnak emléket állítani, hiszen a holokauszt kétség kívül a magyar történelem szégyenfoltja. A képviselő a Második Világháború témája kapcsán azt is hozzátette: „A német megszállás áldozatainak emlékműve körül kialakult vita valójában egy álvita volt.”A szobor állítása mögötti szándék nem arra irányult, hogy elkenjék a felelősséget, vagy bármilyen módon relativizálják azt, amit nem lehet relativizálni. „A hisztéria, ami körülette zajlott, az méltatlan, igaztalan és hazug is volt.” - fogalmazott L. Simon László. A probléma forrását az jelentette, hogy a köztudatban az emlékmű a német megszállás emlékműveként szerepelt, valótlanul azt sugalmazva, hogy azt a megszállók előtt tisztelegve állítják.  A köztéri alkotások újraírt narratíváinak kapcsán úgy nyilatkozott: „Szimbolikus térfoglalás zajlik. Abszurd folyamat ez, ami az önfeladás útja felé mutat.” Elmondta, hogy a kultúrpolitika egyben identitáspolitika is kell, hogy legyen. Emlékeztetett, hogy a kommunizmusban az emlékművek, köztéri alkotások sorát bontották el, ami egyben szimbólum rombolás is volt. Rámutatott az Amerikai Egyesült Államok példáján keresztül is jól látszó jelenségre, mely világszerte új viszonyulási rendszer kialakulását sejteti a múlttal kapcsolatban. 

(Fotó: Örökség Kultúrpolitikai Intézet)

Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint minden megjelenített szimbólum állásfoglalás. A szobrok felállítása, elmozdítása, illetve eltávolítása mind egyfajta kiállás amellett, hogy kik vagyunk mi és milyen értékvilágban szeretnénk élni.  A történész szerint ezzel indokolható, hogy a rendszerváltás után nekiláttak visszanevezni az utcákat, tereket. Olyan szimbólumok voltak azok, melyek nem egyeztek a magyarok értékrendjével. Schmidt Mária elmondta azt is: a szimbólumokban rejlő kérdések jelentősége akkor válik fontossá és kiélezetté, amikor irányváltás történik. Ehhez példaként az amerikai és brit társadalmakat említette, ahol éppen ezekben az időkben kulturális hatalomátvétel jelei mutatkoznak.  A főigazgató rámutatott, hogy az újfajta értékválasztás leginkább a tradicionális fehér amerikai és angolszász személyiségeken látszik meg, akiknek szobrait eltávolítják, s akiknek a könyveit betiltják. „Azt tanultam én, hogy könyvet betiltani az a legnagyobb barbárság. Most meg azt látom, hogy elit amerikai egyetemeken tiltanak be olyan könyveket, amik nekünk fontosak voltak…” – mondja a történész, majd példaképpen megemlíti többek között a Ne bántsátok a feketerigót! és a Huckleberry Finn-t. A főigazgató továbbá felvetette, hogy van egy narratíva, amely még ennyi évtized után sem változott, s ami a Második Világháborút győztesekre és vesztesekre osztja. Schmidt Mária szerint a magyarokra mai napig vesztes félként tekintenek az Európai Unióban és az Egyesült Államokban, holott már elkezdődött egy új évszázad. A főigazgató emellett egymás jelképeinek elfogadására, a kulturális hatalomátvétel jelenségére és a tolerancia fontosságára hívta fel a figyelmet. „Nem szabad soha senkit lebecsülni és lekezelni, el kell kezdeni végre öntudatosabban viselkedni és ki kell állni az értékeinkért.” – fogalmazott. A tolerancia egy általános érvényű elvárás, semmilyen esetben nem szabad kettős mércét használni. "Ha megnézzük azokat a támadásokat, amelyeket Magyarországgal, Lengyelországgal vagy a térséggel szemben tapasztalunk, akkor ezek mind ideológiai viták. Ezek értékrendről szóló viták. Ezeknek a vitáknak az a lényegük, hogy ne lehessen kimondani azt, hogy a kereszténység pozitív örökség, ne lehessen kimondani, hogy a nemzetállam fontos dolog, a nemzeti szuverenitás számunkra fontos, mert mindezeket az értékeket valamiféle bűnös dolognak állítják be" - mondta Schmidt Mária. Véleményét a Franciaországban, Ploërmel település főterén álló II. János Pál pápa szobor példáján át fejtette ki, melyről az Államtanács döntése értelmében el kell távolítani a keresztet. A főigazgató szerint határozottabban ki kell állni a saját értékeinkért és nem szabad szégyenkeznünk a múltban elkövetett hibáink miatt, hisz mások ugyanúgy követtek el hibákat. Ami fontos, hogy azokból tudjunk tanulni, tudjunk rá építkezni. „Muszáj, hogy szimbólumok megfeleljenek annak az értékrendnek, amiben gondolkodunk, különben nem tudjuk kifejezni magunkat.” – vélekedett a történész. L. Simon László a francia példával kapcsolatban elmondta, hogy látható, hogy szimbolikus jelképeket akarnak megsemmisíteni, ezzel szellemi és lelki tereinket akarják elfoglalni.

Az esemény végén Szabó László moderátor, a Magyar Teátrumi Társaság titkára egy utolsó körkérdést tett fel a résztvevőknek: ha lehetőségük volna rá, akkor kinek állíttatnának szobrot? L. Simon László képviselő, lévén sok lehetősége volt szobrok átadására, társaira bízta a válaszadást, míg ő maga egy személyes történetet említett meg.

Schmidt Mária a legutóbbi, sikertelen próbálkozás ellenére Donáth György szobrát állíttatná fel, véleménye szerint Donáth Györgyöt halálra ítélése, kivégzése után még a holtában is meggyalázták azzal, hogy „maroknyian” ellehetetlenítették az emlékállítást. Schmidt Mária ezzel arra utalt, hogy Donáth György néhai országgyűlési képviselő, 1938-tól az Imrédy Béla által indított Magyar Élet Mozgalom egyik vezetője IX. kerületbe szánt szobrának avatását tiltakozók megakadályozták 2016 februárjában. Arra hivatkoztak, hogy az 1947-ben koncepciós perben halálra ítélt politikus korábban támogatta a zsidótörvényeket, szervezte a fajvédő mozgalmat. A főigazgató ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a magyaroknak öntudatosabban kellene viselkedniük, határozottan ki kellene állniuk saját értékrendjük mellett. „Nincs miért szégyenkezni, hatalmas teljesítmény áll mögöttünk, amit vállalni kell mindenfajta hibájával” – mondta.

(Fotó: Örökség Kultúrpolitikai Intézet)

Bayer Zsolt szerint nagyon ideje lenne, hogy 180°-ot fordítsunk a történelem személetünkön. „Mi imádjuk sajnálni és eltemetni magunkat, és erről szól mindenünk.” Érveléséhez a Himnusz példáját hozza fel: „S ah, szabadság nem virúl. A holtnak véréből…” „Ha csak ezt a sort nézzük, nem szabad reggel felkelnünk” – fogalmazott. „Ehhez képest szeretnék én 180°-ot változtatni, és ideje lenne úgy nézni magunkra, mint arra a nemzetre, amelynek 1100 éves története egy igazi sikersztori. […] Ideje lenne így gondolnunk önmagunkra. Ha ezt elő lehetne segíteni egy magyar megmaradás emlékművel, akkor én azt látnám a legszívesebben.

További képek a rendezvényről: Facebook Galéria

További beszámolók az eseményről:

Schmidt Mária újra felállíttatná Donáth György szobrát (Híradó)

Felállított és ledöntött szobrok, emlékhelyek - újraírt narratívák az emlékezetpolitikában (Figyelő)

Beültem egy csomó fideszes közé, és egyszer sem hallottam Soros nevét (Index)

Bayer: A nemzet 1100 évers története igazi sikersztori (Népszava)

Miért fontosak az emlékművek? (kultúra.hu)

Schmidt Mária újra felállítaná az antiszemita képviselő szobrát (hvg.hu)

Schmidt Mária újra felállíttatná Donáth György szobrát (MagyarHírlap)

Schmidt Mária újra felállíttatná Donáth György szobrát (PestiSrácok)

Schmidt Mária újra felállíttatná Donáth György szobrát (Sztárklikk)

 

Eseménynaptár

November 2018
H K Sz Cs P Szo V
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

Kiadványok megrendelése


 

Hírlevél feliratkozás

©2018 Örökség Kultúrpolitikai Intézet, 1092 Budapest, Ferenc körút 14. | Tel.: 06 20 389 0838 | E-mail: info@oroksegintezet.hu |