Hagyomány, örökség, közösség - Örökség Műhely kerekasztal-beszélgetés

Január 17-én A pajtától a múzeumig - új közösségi terek a közgyűjteményekben, a közművelődésben és a népfőiskolai mozgalomban címmel rendezett nagysikerű konferenciát a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Kápolnásnyéken, a Liszt Művészházban. A közel 100 érdeklődőt délelőtt különleges, ismeretterjesztő előadásokkal, délután pedig A „Hagyomány, örökség, közösség – mit jelent mindez a gyakorlatban és a 21. században?” című Örökség Műhely kerekasztal-beszélgetéssel várták.

A Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítvány egy erdélyi és egy németországi szervezettel együttműködve pályázatot nyert a Kreatív Európa keretében Csűrök és pajták: a lakás és a kultúra minőségi terei tematikában. A projekt átfogó célkitűzése, hogy hozzájáruljon a minőségi épített környezet kialakításához Európa vidéki térségeiben, ennek érdekében csűr- és pajtaátalakítások innovatív és zöld megoldásainak tervezésével és népszerűsítésével foglalkozik majd. Az átalakítások építészmérnökök és képzőművészek közös munkájának eredményeként születnek meg. Mindennek különös jelentősége van Közép- és Kelet-Európában, ahol több millió családi gazdaságban még mindig állnak ilyen épületek, de a hagyományos mezőgazdaság megszűnésével a csűrök fokozatosan elvesztik eredeti funkciójukat.

Az egész napos rendezvény második felében kerekasztal-beszélgetés várta a nagyszámú és lelkes közönséget „Hagyomány, örökség, közösség – mit jelent mindez a gyakorlatban és a 21. században?” címmel. Az esemény, melynek Hamvas Bélától kölcsönzött mottója: „a hagyomány az embernek visszaadja önmagát”, az Örökség Kultúrpolitikai Intézet szervezésében valósult meg. A remek hangulatú és inspiráló beszélgetés során Sebő Ferenc, Liber Endre, Rodics Gergely, valamint Novák Péter gondolatait ismerhettük meg a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola elnöke, Rodics Eszter moderálása mellett. A beszélgetés során kísérletet tettek arra, hogy a hagyomány, örökség, közösség fogalmát körbejárják, megvizsgálva, hogy e fogalmak mit jelentenek a résztvevőknek, változtak-e jelentéseik, illetve azt, mi a mai ember felelőssége e fogalmak élővé tételében.

Sebő Ferenc a beszélgetésen elmondta, szerinte a jelenlegi fejlett technika negatív hatása, hogy enged ostobának lennünk. „A fiatalokat arra tanítja, hogy felesleges írni, olvasni, a technika ugyanis megengedi azt, hogy ne kelljen koncentrálnunk” – emelte ki a Kossuth-díjas énekes, hozzátéve, hogy a technika fejlődése ugyanakkor hatalmas lehetőség is, ha jó célra hasznosítjuk azt. Kiemelete a „kommunikációs szentháromság” a beszéd, az ének és a tánc hatalmas jelentőségét, amelyet nem szabad elveszítenünk. 


Lesznek-e most születő hagyományok, s teremtünk-e egyáltalán hagyományokat, melyek gyökeret verhetnek? – tette fel kérdéseit a rendezvény elején Novák Péter, melyekre Sebő Ferenc reflektált: „a hagyomány értékeivel kezdtünk el foglalkozni a gyakorlatban, azonban minél többet beszélünk a hagyományokról, annál kevésbé éljük meg azokat természetesen, és így azok annál inkább tűnnek el.”

A beszélgetés résztvevői kitértek a hagyományőrzés, a szellemi, illetve épített örökség s a közösségépítés hangsúlyos témakörére is. Liber Endre fiatalkori, iskolás emlékeit említette és hangsúlyozta: a tánc, a hangszerek, énekek ismerete 20-30 évvel ezelőtt önszerveződő közösségek létrehozását eredményezte. Majd az örökség fogalmáról szólt a Halmos Béla Kollégium vezetője: „az örökség azzal foglalkozik, hogy a hagyományban átörökített tudást tudatosan megőrizze, továbbadja, s elhelyezze abba az időintervallumba, amelyben a mai ember él”.

Rodics Eszter elmondta: meg kell találnunk, fel kell fedeznünk a jelenben élő hagyományainkat, melyeket a ma nyelvén tudunk megfogalmazni, és hozzátette, szellemi és épített örökségünk őrtűzként kell irányt mutasson, elősegítve organikus közösségek megszületését. 

Arra a kérdésre válaszolva, hogy milyenek a mai közösségeink, Rodics Gergely elmondta: Budapestről költözött Székelyföldre, ekkor kezdte igazán megtapasztalni, hogyan is működik egy összetartó közösség, majd személyes történetét mesélte el. Kiemelte: Székelyföldön a közösségnek volt, s jelenleg is van egy erős belső kohéziója, melynek köszönhetően veszélyhelyzetben a közösség tagjai kisegítik egymást. 

A zenész, színész, rendező Novák Péter jelenlegi munkájáról szólt, A falu bolondja című sorozatról, mely az egyes faluközösségeket mutatja be a nézőknek. „Különböző értékrendű hitrendszerek, kölcsönhatások alapján jönnek létre olyan erős közösségek, melyek jól működnek. Az örökség fontos, mert a magyar kultúra kell, hogy művelhető legyen, s a hozzáférhetőség is hangsúlyt kell kapjon, hogy megismerhető, kutatható legyen.” – hangsúlyozta Novák Péter. 

Fotók: Kőmíves András

Liber Endre a közösségépítés témájához a Trilla fesztivált hozta példának, amely nagy népszerűségnek örvend Martonvásár és a Velencei-tó térségében. A három napos kulturális, szabadtéri fesztivál lehetőséget biztosít arra, hogy az egymástól elszigetelt közösségek, illetve a különböző generációk találkozási pontja legyen. A helyi művészeti közösségeket és a táncosokat is bevonjuk a szervezésbe – mondta a népzenész, és kiemelte, nagyon fontos, hogy az ember élete egy pontján ráeszméljen: amit élete során közösségeitől kapott, azt adja is vissza valamilyen módon. A kerekasztal beszélgetés a remény és optimizmus hangján zárult: ha személyes felelősséget vállalunk abban, hogy közösségformáló munkánkat abban a szellemben végezzük, hogy az örökségeinket megismerve hagyományainkat együtt éljük meg, életben tarthatók vagy újraéleszthetők közösségeink.

Az Örökség Műhely kerekasztal-beszélgetés a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.