Fehérorosz hagyományteremtés és útkeresés

Megjelent Ihar Babkou: A Fehérorosz Királyság. Romokból olvasni című könyve

Ihar Babkou fehérorosz költő, író, esszéista, filozófus, műfordító kötetét, A Fehérorosz Királyság. Romokból olvasni című művet mutatta be az Örökség Kultúrpolitikai Intézet december 12-én szerdán az Országos Idegennyelvű Könyvárban. A Nyugat-eurázsiai idő sorozat legújabb részéről Németh Orsolya, Pálfalvi Lajos és Vas Viktória irodalomtörténészek, polonisták, a mű fordítói beszélgettek.

Németh Orsolya, Pálfalvi Lajos, Vas Viktória

Németh Orsolya, a Nyugat-eurázsiai idő könyvsorozat szerkesztője a bemutató kezdetén kontextusba helyezte a kötet születésének körülményeit: elmondta, hogy a könyvet lengyel nyelvről fordították magyarra, s bemutatta napjaink Fehéroroszországát. A polonista rávilágított arra, hogy az ország általában „szürke zónaként” jelenik meg az emberek fejében: hajlamosak vagyunk „kis Oroszországként vagy kis Szovjetunióként”, de legalábbis kommunista államként gondolni rá. Ehhez képest azonban inkább a nacionalizmus, de nem a klasszikus értelemben vett, hanem speciális, posztszovjet nacionalizmus az uralkodó eszme Fehéroroszországban. Emellé társul a nyelvhasználat problematikája, ugyanis a fehérorosz nyelv erőteljesen visszaszorult a keleti blokk idején, és csak a nyolcvanas évek ellenzéki fiataljai kezdték újra használni. Ennek a nemzedéknek a tagja Ihar Babkou is, aki a bemutatott művét is fehérorosz nyelven írta. Németh Orsolya emellett rávilágított arra is, hogy a szóban forgó országnak immár 24 éve Aljakszandr Lukasenka az elnöke, aki referendumokkal biztosította ennyi időn keresztül újraválasztását.

 

Pálfalvi Lajos a művet filozófiai alapokon nyugvó esszékötetként jellemezte, és elmondta, hogy azért fontos a megjelenése, mert a fehérorosz kultúrának nincsen jelenléte Magyarországon. Megdöbbentőnek nevezte, hogy mennyire komoly szellemi értékek jöttek létre Fehéroroszországban az előbb ismertetett nehéz körülmények között: a helyzetüket a nyolcvanas évek Magyarországához hasonlította azzal a különbséggel, hogy míg hazánkban a közvélemény méltánytalannak tartotta a szovjet megszállást és ezt tükrözték a kor gondolkodóinak is a megnyilvánulásai, addig a keleti szomszédok előtt bezáródtak az ajtók, és semmilyen együttérzésre nem számíthattak a nyugat-európai értelmiségtől. Kifejtette, hogy Babkou kötetének megjelenésével szimbolikusan üzenünk a fehérorosz értelmiség felé: most már nem hagyjuk cserben őket. Pálfalvi Lajos emellett elmondta, hogy Fehéroroszország a keleti és a nyugati kultúra határvidékén helyezkedik el, s bár igen erős európai hagyományokkal rendelkezik, az elnyomás hatására ezek egyre mélyebbre kerültek: a jelenségre Ihar Babkou a „tapintatos távollét” fogalmát vezette be, amely annyit jelent, hogy több száz éven keresztül úgy tett a fehérorosz nemzet, mintha nem létezne a kultúrája, s amikor eljött a nemzettudat kialakításának ideje, a nulláról szerették volna újraépíteni hagyományaikat.

Vas Viktória metaforának nevezte azt, hogy mi, magyarok is lengyel nyelvről fordítjuk a fehérorosz irodalmat: ez is jól érzékelteti a közvetettséget, amivel az ország kultúrája eljut hozzánk. Elmondta, hogy az esszékötetben is a nyelv kérdése és a hagyomány keresése a legfontosabb kérdés. Ihar Babkou pályája a nyolcvanas évek második felében indult, a fehérorosz értelmiségi underground egyik kiemelkedő alakja. Ennek a generációnak volt a feladata, hogy választ találjanak az egybefüggő hagyományok hiányára, a töredezettségre: Babkou a könyvében is hat nyelven létező kultúrát emleget. Művében a hagyománykeresés is toposzként jelenik meg a nyelv mellett. Eközben az írót is jellemzi a többrétűség, aki szépíró, filozófus és fordító, beszéli a keleti és nyugati nyelveket is, és mind a két kultúra terepén otthonosan mozog. Remekül példázza a helyzetét, hogy a határvidéki lét megoldását – a lét és nemlét kérdését – például a kínai filozófiában találta meg, mégpedig a meditációban: egyik fő elve, hogy „a gondolat nem siet sehova”.

A fehérorosz kultúra szemléltetésére érdekes fogalmat használ az író az egyik esszéjében: Tengerközként utal a térségre, ami a Fekete-tengertől a Balti-tengerig tartó régió. Újításként nem a kelet-nyugat tengelyen helyezi el az országát, hanem az észak-déli horizonton – fejtette ki Pálvfalvi Lajos. Ezzel érzékelteti, hogy nem csak a nyugati és orosz oldalról érkező ingerek alakították az országot, hanem Ukrajna déli, hellászi sztyeppéi és Fehéroroszország szinte skandináv, északi mivolta is igen inspirálóan hatottak egymásra.

A fehérorosz útkeresésről és a sokféle hatás együttes eredményeiről szól Ihar Babkou műve, mellyel érdemes nyitni eme érdekes sorsú, kelet és nyugat, észak és dél között elhelyezkedő állam felé.

A kötetet az Írók Boltjában, a Líra és Libri könyvhálózatok üzleteiben és online felületein, illetve a Nyugat-eurázsiai idő és az Örökség Kultúrpolitikai Intézet webshopjában lehet megvásárolni.

A könyvsorozat Facebook oldala: Nyugat-eurázsiai Idő

Eseménynaptár

Július 2019
H K Sz Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Kiadványok megrendelése


 

Hírlevél feliratkozás

©2019 Örökség Kultúrpolitikai Intézet, 1092 Budapest, Ferenc körút 14. | Tel.: 06 20 389 0838 | E-mail: info@oroksegintezet.hu |