Beszélgetés a hazai könnyűzene állami támogatásáról
Az Örökség Műhely kerekasztalbeszélgetés-sorozat 2014. június 17-i Rock’n’Roll elosztó című állomásán Póka Egon zenész, az Előadóművészeti Jogvédő Iroda választmányi tagja, Tóth Tibor menedzser, a Sziget Kulturális Menedzser Iroda munkatársa, valamint Szabó Áron "Vasaló" zenész, az Artisjus vezetőségének tagja vitatta meg a hazai könnyűzene állami támogatásával kapcsolatos legfontosabb kérdéseket.
A budapesti Akvárium Klub VOLT Music Bárjában rendezett beszélgetést Pápay György, az Örökség Kultúrpolitikai Intézet ügyvezető igazgatója moderálta.
Felvezetésképpen Bajnai Zsolt, a Nemzeti Kulturális Alap szakmai tanácsadója mutatta be az NKA Cseh Tamás Programját. A kialakítandó finanszírozási rendszer struktúrájáról tavaly ősszel húsz szakember bevonásával kezdődtek egyeztetések, akikhez azóta további szakmabeliek is csatlakoztak. E tárgyalások során kirajzolódott, hogy a fiatal zenekarok és a koncerthelyszínek támogatása mellett a program fontos alegységei közé kell tartoznia a hazai zenészek, együttesek külföldi megjelenését elősegítő kezdeményezéseknek, valamint figyelmet kell fordítani a magyar könnyűzene múltjának kutatására, archiválására is. A Cseh Tamás Program finanszírozására a kormány az elkövetkezendő három évre évi 100–100 millió forintot különített el, amely idén további 300 milliós forrással egészül ki. Az egyeztetések július közepéig folytatódnak, s a tervek szerint az NKA Zenei Kollégiuma nyáron már ki is írhatja az első pályázatokat, a kifizetések pedig ősszel indulhatnak meg.
De miért is van szükség a könnyűzene állami támogatására? A rockzene szinte sosem tudott önfenntartó lenni – válaszolta Pápay Györgynek a mecenatúra szükségességét firtató kérdésére Póka Egon –, ráadásul mára ráadásul radikálisan csökkentek a koncertlehetőségek és a lemezeladások is. Az induló programnak szerinte elsősorban a színvonalas produkciókat kell támogatnia, s ahhoz is hozzá kell járulnia, hogy a zene eljusson a közönséghez. Szabó Áron "Vasaló" szerint örömteli, hogy a Cseh Tamás Program kapcsán kikérték a szakma véleményét, s látszik az is, hogy az irányok, a körvonalak jók. Tóth Tibor – egyetértve Póka Egonnal – úgy vélte, a legfontosabb a megfelelő csatornák biztosítása, amelyeken keresztül a minőségi zene eljut a fogyasztókhoz. A médiafelületek „megzenésítése” mellett a jövőben a zeneoktatás támogatása is lényeges eleme lehet a programnak, hiszen ahogy a jó focistából idővel jó edző válhat, úgy lehet a jó zenészből sikeres zenetanár. 
Vajon a könnyűzenei terület melyik szegmensét kellene leginkább támogatni? – tette fel a kérdést Pápay György. Szabó Áron kiemelte, hogy a klubtámogatások igen jól működtek a PANKKK program idején, ma azonban pang a vidéki klubélet, fontos volna tehát a helyszínek segítése, akárcsak az oktatás erősítése és a menedzserképzés. Póka Egon szerint muzsikuscentrikus mecenatúrára van szükség, Tóth Tibor pedig azt hangsúlyozta, hogy a színpadi szereplők támogatása mellett a Cseh Tamás Program végre lehetőséget teremthet a háttéripar helyzetbe hozására is.
Abban a beszélgetésben részt vevők mindegyike egyetértett, hogy az új médiumok semmiképpen sem ellenségei a zenének, s hogy olyasféle eseményekre van szükség, mint a nemrégiben lezajlott, Nagy-Szín-Pad tehetségmutató; el kell fogadni viszont, hogy a zene a 21. században az internetre költözött, onnan kell tehát beszerezni az érte járó pénzt.
